Egy műhely kéne már...

Tomasovszki István

Gondoltam egyszer...persze, annyi év művészi tevékenység után igazán jól tudnám érezni magam egy tágas, mindent befogadó nem is olyan kis zúgban, ahol végre elhelyezhetném szerszámaimat, alkotó eszközeimet, a felgyülemlett nyersanyaghalmokat. Olyan igazán reneszánsz, mindent befogadó műhely kéne nekem. Ahol az egyik ajtón szabadon áramolhatna be a nyersanyag, a másik ajtón meg vihetnék a dolgaimat a kiállitásokra vagy netán a nappalik falára, ha éppen festményről van szó. Ahol minden sarokban másba kezdhetnék, és ahol lenne energiám és helyem ezeket be is fejezni.

Mivel ezek a dolgok a lakás különböző helységeiben haladnak/állnak/meg-megindulnak, és a családnak is kell megfelelő helyet hagynom az életükhöz, igy elhatároztam, hogy a műhelyemet itt hozom létre. Itt van elegendő tárhely, felhalmozhatom virtuális nyersanyagaimat, kiállithatom műveimet, és senki nem szól rám, ha netán széjjelhagyok valamit...

Itt aztán igazán megfér egymás mellett a fém és a festék, a grafit és a szilikonchip. Igyekszem majd úgy csinálni a fotóimat, hogy még a megmunkált fa illata (anyai nagyapám emlékére, aki ács volt) is érezhető legyen. Néha ezek a különböző dolgok összekeverednek, mint egy animáció, mint egy mozgó csillagrendszerben az anyaghalmazok. És hogy mi jön ki ezekből a végén? Isten biztosan tudja. Azt hiszem én csak sejtem a dolgokat, vagyis próbálom megismerni az Ő nagy tervét...

Szórakoztató böngészést kivánok Neked, Kedves Látógató!

Legfrissebbek...

• Új képek
• Animációk
• Ékszerek