Mini klímainterjú No.1

A hőség gyermekei szerzőit kérdeztük a globális felmelegedéssel kapcsolatban – csupa olyan kérdéssel kerestük meg őket, amelyeket gyakran felteszünk magunknak is, vagy amelyekkel nap mint nap szembesülünk. Az első válaszadónk Masszi Bálint, a Méke című novella szerzője.

  1. Mikor hallottál először a klímaváltozásról?
    Nehezen tudnám pontosan megmondani, de szinte biztos vagyok benne, hogy egy National Geographic magazinban olvastam róla először részletesebben. Rengeteget foglalkozott a magazin egyébként is a klímaváltozással, többször szerepelt címlapon is a téma.
  2. Mit gondoltál róla, mikor először olvastál/hallottál róla? Elhitted, hogy ez egy létező folyamat?
    Teljes mértékben. Nem sok hitre volt szükségem hozzá egyébként, alapos levezetés állt mögötte, azonnal tényként tekintettem.
  3. Miután bekerült a klímaváltozás vagy a globális felmelegedés a köztudatba, kerested az erről szóló cikkeket, követted a folyamatok alakulását?
    Igen, kifejezetten érdekel a téma a mai napig.
  4. Megfogalmazódott-e benned, hogy az egyén tehet-e valamit a folyamatok lassítása vagy megállítása érdekében?
    Folyamatosan keresem, illetve családommal is keressük a lehetőségeket, amiken át a modern életmódot lehetőségünk van összeegyeztetni egy minél kisebb ökológiai lábnyommal. Ez sokszor nem egyszerű. Azt gondolom, az egyéni felelősségvállalásnak ezért is megvannak a maga határai. Globális együttműködés és fellépés hiányában pedig főleg.
  5. Mit szólsz a mai klímatiltakozásokhoz?
    A figyelem felkeltését és magas szinten tartását nagyon fontosnak tartom, különösen, ha ezzel lehetséges eljuttatni a lényeges információkat a döntéshozókhoz, gazdasági szereplőkhöz és tényleges befolyást gyakorolni a globális gazdasági folyamatokra is akár. Nem lehet eléggé túlhangsúlyozni a veszélyeket.
  6. Mennyiben tér el a fikció (ami egy íróban kialakul) a valóságtól a te értelmezésedben?
    Ha nagyon filozófikus szeretnék lenni, azt mondanám, semennyire. Hiszen mind a valóság, mind a fikció viszonylagos és éppen ezért nehezen definiálható fogalmak. Viszont ha az írói fantáziát eszközként tekintem,
    akkor azt hiszem, a külső valóságból befogadott tapasztalatok képezik azt a nyersanyagot, amelyet aztán az író „átszűr önmagán”, és megszületik a mű, egyfajta kommunikált belső valóság. A folyamat viszont semmiképpen nem egyirányú, a fikció éppen annyira képes lehet hatni a valóságra, mint fordítva.
  7. Lehet-e egy írónak (főleg ha fikciót, és azon belül sci-fit ír) szerepe a klímaváltozás elleni harcban?
    Mindenképpen, sőt. Szerintem az írók egy – jó értelemben vett – küldetése lehet, hogy közelebb hozzanak az emberekhez elvont, vagy nehezen befogadható, bonyolultabb témákat, akár a tudomány területéről is; amire a sci-fi íróknak a műfaj kezdete óta megvannak az adottságaik és a lehetőségük is. Az előző válaszomra visszautalva, éppen az írás folyamatának komplexitása teszi lehetővé azt is, hogy az író aktív alakítója lehessen a környezetének, akár tudatos, akár nem a befogadókra gyakorolt hatás. Ez egyben felelősséget is jelent, de ha az olvasó elgondolkodik, már sokat tettünk – ha pedig saját gondolatokat alakít ki, még többet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük